CoacheryMiután megnyert sok íjászversenyt, a kérkedő ifjú bajnok kihívott egy Zen mestert, aki az íjászat terén szerzett tudásáról volt híres. A fiatalember bemutatta figyelemre méltó technikáját, amikor egy messzi céltábla közepét elsőre telibe találta, és második lövésével kettéhasította az első nyílvesszőt.
– Nos, megnézem azt, hogy ezt utánam tudod-e csinálni! – mondta az öreg mesternek.
A mester nem ajzotta fel az íjat, hanem megkérte a fiatal íjászt, menjen el vele a hegyekbe. Kíváncsi volt a bajnok, követte hát a mestert a hegyekbe, mígnem egy tátongó szakadékhoz értek, melyet egy vékony és meglehetősen rozoga függőhíd ívelt át.
A mester nyugodtan rálépett az ingatag, veszélyes hídra, és bement egyenesen a közepére. Felajzotta az íját, célba vett egy távoli fát, és elsőre eltalálta.
– Te következel – mondta, és elegánsan visszasétált a biztonságos földre. A fiatalember lebámult a mélységbe, és nem tudta rávenni magát, hogy rálépjen a hídra, így nem tudta célba venni a fát.
– Neked nagy tapasztalatod van az íjászatban – mondta a mester, érzékelve kihívója kínos helyzetét –, de kicsi a tapasztalatod saját elmédben, mely elvétette a lövést.
