CoacheryAz életközép helyzet nekem kb. olyan, mint a szexuális felvilágosítás volt fiatalkoromban. Az anyukám nem nagyon mesélt róla (80-as évek közepét írjuk), könyvekből és a kortársaimtól szedtem össze az információkat. Meg persze az Ifjúsági Magazinból Dr. Lux Elvira és Veres Pali bácsi cikkeiből.
Most is kb. ezt élem, hogy magamnak szedem össze az információkat. Alapjában véve azt látom, hogy ahány ember, annyiféleképpen éli meg az életközép helyzetet. Ezen kívül pedig nincs egy Szent Grál, többféle megoldás van, és mindenki meg tudja találni, ami a számára a legjobban működik. Minden esetre, pár évvel ezelőtt óriási segítséget jelentett volna, ha valaki megfogja a kezemet és megnyugtat, hogy járhatom a saját utam, tehetek magamért, és nem kell elfogadnom a társadalmi konvenciókat az életközéppel kapcsolatban. Például én nem élem meg válságosnak ezt az időszakot. Inkább egy átmenetnek a korábbi énem és a jövőbeli énem között. Egyfajta lehetőségnek élem meg, hogy újradefiniáljam magam és újratervezzem az életem.
Csak egy társadalmi konstrukció?
Ez az egész életközép dolog csak a 19. század közepe-vége óta téma a nyugati társadalmakban. Maga az életközép szó 1895-től található meg a szótárakban. A 19. század második fele és 20. század eleje óta foglalkozott ezzel a társadalom, a magazinok és persze a közgazdászok, hogy kik is a középkorúak. És csak a 20. században merült fel az a gondolat, ami az életközép helyzetet az elmúlással, hanyatlással köti össze.
De mégis, mikor van az életközép?
Emlékszem, mikor negyedikes gimis koromban új töri tanárt kaptunk, milyen öregnek láttam. Őszült a haja és ráncok voltak a szemei mellett. Később egy érettségi találkozón persze kiderült, hogy ő akkor 36 volt. Ez már majdnem életközép. Sokaknak már az. Most, 52 évesen kb. a 70+-osokról mondom, hogy már idősödnek…
Ahogy folyamatosan javul az életszínvonal, a higiéniai viszonyok javulnak és fertőző halálos gyermekbetegségek egyre háttérbe szorulnak, és az orvosi vívmányok már egész életünk során támogatnak bennünket, egyre tolódik ki a várható élettartam. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a középkorúság 45-től 59 éves korig tart, ezután következik csak az öregedés kora, az öregkor, majd 90 fölött az aggastyánkor.
Hello életközép!
Az életközép minden bizonnyal sok új helyzetet hoz az életünkbe. A gyermekeink felnőttek, cserébe a szüleink öregszenek, őket gondozzuk, rájuk figyelünk többet. Testünk megváltozott, lehet, hogy már nem vagyunk képesek fizikailag annyit teljesíteni, mint korábban. Viszont van rengeteg olyan dolog, amit most sokkal jobban tudunk csinálni, mint fiatalabb korunkban.
A változásoknak se vége, se hossza. Bár rengeteg új helyzettel kell foglalkoznunk, nem érzem szükségét, hogy drámai legyek és “válságnak” nevezzem. Inkább a lehetőséget látom benne, hogy most már tudatosan úgy alakítsam az életem, ahogy az nekem a legjobb.
Van sok erőforrásom:
- élettapasztalatom
- sokkal tudatosabb vagyok
- nem kell elvárásoknak megfelelnem
- tudok és merek nemet mondani
- sok értékes kapcsolatom van és jó emberek vesznek körül.
- Hogyan tudom a legtöbbet kihozni a képességeimből?
- Hogyan tudok a legtöbb értéket adni a körülöttem levőknek?
- Mivel tudok a legtöbbet visszaadni a környezetemnek?
- Milyen civil kezdeményezés mögé tudok beállni, támogatni?
Foglalkozhatom az egészségemmel:
- Mit mozogjak, hogy a testemet karban tartsam és az anyagcserémet megtámogassam?
- Mit és mennyit egyek, hogy minél jobb formában legyek?
- Milyen táplálékkiegészítőt fogyasszak, ami támogatja a hormonális változásaimat?
Sosem késő felébredni, nem késő változtatni. Az életközép helyzet pont jó alkalom, hogy leporold te is a meg nem valósított terveidet, éld meg régi álmaidat! Itt vagyok és támogatlak a coaching eszköztárammal, hogy a legtöbbet ki tudd hozni magadból!
Szeptemberben pedig egy csoportos coaching folyamatot indítok egy zárt csoporttal, ahol a te témádat tudjuk közösen megnézni! Itt találod a facebook eseményt.
